Sokat gondolkodtam, hogy mostanában valahogy mindig meglepődünk a különböző természeti jelenségek (jégeső, szélvihar, özönvíz-szerű eső, árvíz, belvíz és egyebek) bekövetkeztekor.

Nem, nem vagyok cinikus, de hát Medárd után - ha egy kicsit gondolkodunk - várható az esős időszak, ami sokszor jéggel, szélviharral, árvízzel párosul.

Jó, tudom, manapság mindenkit inkább az elsivatagosodás fenyegető érzése kerít hatalmába, hisz mást sem lehet hallani a médiákban, talán ezért is a meglepetés, ha jön a jégeső, meg a többi katasztrófa.

Az elsivatagosodás veszélyére való állandó figyelemfelhívást nem tartom feleslegesnek, viszont tapasztalatom szerint valahogy "elaltatja/eltereli" a figyelmünket a több évszázados népi megfigyelésekről, az öregek hosszú évtizedes tapasztalatairól.

Ezért aztán sok ember nem gondoskodik a háza-népe biztonságos életéről, termése életbenmaradásáról, hanem készül az elsivatagosodásra.

Ugyanakkor hol vannak a víztározók? Ezeket évekkel ezelőtt beígérték, miért nem lehet hallani arról, hogy az árvízzel leginkább veszélyeztetett területeket minél hamarabb biztonságban tudhassuk, mert a víztározók épülnek, a technikai/emberi/anyagi akadályokat elhárították - korrupció nélkül - és mindenki nyugodtan aludhat.

Ez csak az én álmom? És valamikor erre a hírre fogok felébredni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.